Tanszakról

Az ütőhangszerek iránt érdeklődőket széles hangszerpark fogadja, tanulmányaik során jártasságot szerezhetnek a marimba, vibrafon, xilofon, dobszett és egyéb ütőhangszeres játékban. Klasszikus zeneirodalomból kölcsönzött átiratokat, XX. századi ütőhangszeres darabokat tanulnak, és különböző stílusokkal ismerkednek. Kamarazenélés során nyernek betekintést a tradicionális ütőhangszeres kultúrák világába.

Az emberiség történetében a legősibb hangszerek a ritmuskeltő eszközök. Hosszú út vezetett a munkadalokat kísérő egyszerű hangszerektől a 20. századig, amikor az ütőhangszerek jelentősége és száma megnőtt. Új hangszerek jelentek meg, mint például a vibrafon és a marimba. Néhány régebbi hangszert, mint a xilofont és a harangjátékot pedig tökéletesítettek. A modern zeneszerzők műveikben egyre több ütőhangszert alkalmaztak.

A szimfonikus együttesek a 20. században pedig befogadták Latin-Amerika számos ütőhangszerét. Több egzotikus hangszert is használni kezdtek a zenekarokban. A folyamat eredményeként az ütőhangszerek egyenrangú szereplők lettek a vonósok és a fúvósok mellett a klasszikus zenekari gyakorlatban. A hangszerek és a játéktechnika fejlődése következtében az egyes hangszerek (vibrafon, xilofon, marimba) szólóhangszerként is szerepelnek. Az ütőhangszeres előadóművészek számára a zeneirodalom mára széles repertoárt biztosít.